Coping: megküzdés! 2. rész/ Sokszor és sokat hallhatjuk: a stressz megbetegít! De valóban a stressz az, ami egészségi problémákhoz vezet?

Többen hallottunk már az ismertségi körünkben olyan esetről, amikor fiatal, erejük teljében levő emberek hirtelen súlyosan megbetegszenek és hosszú ideig munkaképtelenné válnak. Az egyik leggyakoribb ok ilyenkor, amivel ezt a megmagyarázhatatlannak tűnő egészségromlást magyarázni próbáljuk: a stressz.

Különbözőek vagyunk, különböző megküzdési képességekkel és rugalmassággal, így tehát mindegyikünk másképp éli át, ha valami történik vele. A klienseimnél azt tapasztalom, hogy nem is mindig maga az esemény a lényeg, hanem az, hogyan hatott rájuk. Az, hogy milyen hatása van ránk egyes szituációknak, elsősorban attól függ, hogyan vélekedünk róluk, képesek vagyunk-e befolyásolni a helyzeteket, mekkora jelentőséget tulajdonítunk nekik.

Nincsenek, vagy elvétve vannak csak olyan helyzetek, amelyek önmagukban betegséget okoznak, szóval nem maga a stressz okozza a betegséget, hanem csak előkészíti a talajt a megbetegedésre. Az egyensúly vesztését leginkább az olyan szokások és magatartások okozzák, amelyekkel az adott személy reagál. Következésképpen a helyzet egyéni jelentése, tehát az számít, ahogy arra reagálunk, amit számunkra jelent.

Például:

  • Mást jelent az állásvesztés és keresés 25 illetve 50 évesen, mást a magasan képzett menedzsernek, akiért licitálnak a cégek, és mást a szakképzetlen dolgozónak.
  • Mást jelent a pályakezdés egy hátszéllel rendelkező fiatalnak vagy támogatottság nélkülinek, mást jelent annak is, aki nagyra törő karriercélokkal rendelkezik vagy aki csak azért megy dolgozni, hogy megéljen.
  • Mást jelent egy válás, párkapcsolat véget érése 30 és 50 évesen, mást annak akinek van képessége az önállóságra és függetlenségre, illetve mást jelent, ha valakinek az önbizalma/önbecsülése nincs rendben.
  • Mást jelent egy dugába dőlt üzleti lehetőség válság idején és mást jelent gyümölcsöző időszakban.

A döntő tehát az, ki hogyan küzd meg a stresszel. Amikor az egyén ,,megküzdési technikája” nem megfelelő az adott problémára tekintve, általában akkor alakul ki a betegség.

Fel kell tenni magunknak a kérdést: Valójában bajban vagyok?

A megküzdés útjai!

  1. kilépünk a stresszt okozó helyzetből (munkahelyet váltunk, elválunk),
  2. megváltoztatjuk a helyzetet (beszélünk a főnökünkkel, párterápiára járunk),
  3. ha 1.-2. nem megy, benne maradunk, de a hozzáállásunkon változtatunk (inkább a hobbinkkal foglalkozunk, eljárunk otthonról más társaságba),
  4. ha egyik sem megy, feladjuk (idegösszeomlás, pszichoszomatikus betegségek).

 

Mindannyiunkra jellemzőek bizonyos viselkedésminták. Merem kijelenteni, hogy sokunk rendkívül tehetséges abban, hogy hasonló helyzetekben elővegye ugyanazokat a mintákat, de ami még kellemetlenebb, amikor a nem bevált sémákat tudattalanul ismételgetjük. És máris  berúgtuk az öngólt.

Megküzdési stratégia az, amikor a személy erőfeszítéseket tesz, hogy legyőzze az őt fenyegető külső vagy belső hatásokat.  Kétféle megküzdési stratégia van:

  • érzelemközpontú
  • problémaközpontú

Az érzelemközpontú stratégiát általában akkor használjuk, ha nincs hatásunk az eseményekre. Ha nyilvánvaló a veszteség, ami ér bennünket, például ilyen, ha elveszítünk egy közeli hozzátartozónkat. Problémamegoldó stratégiát gyakorta választunk olyan helyzetben, ami kihívást jelenthet számunkra, tehát megváltoztathatónak véljük a körülményeket, úgy érezzük befolyásunk van felette.

Problémaközpontú megküzdés lehet például:

  • hatékony kommunikáció, tárgyalás (pl.: kompromisszum kötés)
  • a cselekvés (pl.: erőfeszítés a probléma megoldására/ megtalálni az okot/mit lehet tenni)
  • a helyzet átkeretezése/önvizsgálat, önmagunkban változtatunk valamin (egyes szokásokat, gondolkodásmódot, hozzáállást stb. )
  • éberség/óvatosság (nem csinálunk vagy mondunk olyat,akár hirtelen felindulásból, ami több kárt tesz, mint hasznot)
  • átszervezni az életet
  • időgazdálkodás
  • irreális elvárások helyett reális
  • konfliktuskezelés
  • nyugodt, rendszeres életvitel (egészséges munkavégzés, egészséges étkezés, alvás, sport, család, barátok)

Érzelemközpontú stratégiák:

  • a probléma kezelés első lépése
  • csökkenteni az aggódást
  • segít megnyugodni
  • ez marad, ha a helyzet nem megoldható
  • pozitív hangulatot növeli (endorfin, oxitocin): sport, barátok, vicces filmek
  • feszültség oldás: relaxáció, légzés, meditáció, jóga, masszázs
  • a szituáció jelentésének megváltoztatása

Fájdalom ellen rövidtávon jó, hosszútávon negatív hatása lesz:

  • tagadás
  • projekció, mások hibáztatása
  • panaszkodás, kibeszélés
  • buli, alkohol, drog, gyógyszer stb.
  • figyelemelterelés (pl.: túlzásba vitt sport)
  • folyamatos társaság keresés, támaszkeresés
  • túlzásba vitt vallásos hit